Zöld termékek kiválasztása

Módosítás dátuma: 2010. június 13. vasárnap, 20:19 bekuldte: yeess 2010. június 13. vasárnap, 20:14

Zöld termékek kiválasztása

A környezetbarát termékek kiválasztásánál sokféle szempontot kell figyelembe vennie az erre törekvő vásárlónak. Ezek közé tartozik az áru származási helye és az is, hogy hol vásároljuk. Figyelembe kell venni, hogy mennyire tartós, és ha szükség van rá javítható-e a kiválasztott fogyasztási cikk. A környezetbarát termékek vizsgálata tudományos igényű méréseket és elemzéseket kívánna, az egyik ilyen módszer az életútelemzés.

Legutóbb a környezetbarát termékek piaci helyzetéről esett szó rovatunkban. Akkor annyiban maradtunk, hogy a környezetvédő fogyasztónak javarészt saját magának kell eligazodnia az áruk rengetegében. A következőkben az eligazodáshoz szeretnénk egy kis segítséget, támpontokat nyújtani, hogy amikor vásárlunk, annak ne legyenek következményei a környezetünkben.

Az első szempontként az áruféleség származási helyét érdemes figyelembe venni, minél távolabbról érkezik egy termék, annál több szállítási költség rakódik rá. A légi és közúti szállítás nagyban hozzájárul a légszennyezéshez. Egy Németországban végzett felmérés szerint az ottani gyümölcsjoghurtok összetevői átlagosan 3800 kilométert tesznek meg az alapanyagok származási helyétől a feldolgozó üzemeken keresztül a boltok polcáig. Ez irdatlan távolság, olyan mintha Sárospatakról Lisszabonba utaznánk egy joghurtért.

Ezért is fontos a helyi termékek vásárlása, nemcsak a hazai ipar támogatása, hanem a szállítási távolságok lecsökkentése miatt is. Ebben sokat segíthet, ha zöldségeket, tojást, sajtot és más házilag is előállítható élelmiszert magától a termelőtől vesszük meg. A házi ipar egyéb termékeit - seprűt, lábtörlőt, lakberendezési tárgyakat - is inkább a készítőjétől vásároljuk, minthogy a hipermarketek polcairól emeljük le. A nagy kereskedelmi láncok beszállítói a legtöbb terméküket szegény országokban állítatják elő, gyakran gyermekmunkával.

Következő lépésként feltehetjük magunknak a kérdést: venni, vagy nem venni? Arról van szó, hogy feltétlenül szükségem van-e a kérdéses fogyasztási cikkre, tényleg jobb lesz-e tőle az életem? Tegyük fel, Mónika majd belepusztul a vágyba, hogy boldog tulajdonosa legyen a legújabb divat szerint szabott nadrágnak (barátnőjének már van ilyen). Elrohan hát a butikba és megveszi magának, hazaérve felölti magára, a szintetikus anyagokkal rugalmassá és feszessé tett ruhadarabot. Minthogy Mónika új nadrág feletti öröme hamar elmúlik, ezért újra felszínre törő bánatában, hogy nincs egyetlen normális ruhája sem, megint vásárol magának valamit. A nadrág a szekrény alján végzi, Mónika élete pedig semmit sem változott.

A fent említett leányzó egy olyan fogyasztói beállítottságot mutat be vázlatosan, amely erős hajtómotorként tartja fent a felesleges termékek beszerzésével és végül eldobásával járó környezetkárosítást. Az egyszerűségre való törekvéssel kerülhetjük ki ezt a csapdát, amelybe a különböző divatok követői is beleléptek. Az egyszerűség - amely kevesebb fogyasztással is jár - környezetvédelmi szempontja magára a termékre is vonatkozik. Minél kevesebb összetevőből áll egy áru, annál valószínűbb, hogy gyártása nem jelentett nagy terhet a környezetre, illetve hulladékká válásakor hamar lebomlik, vagy könnyen feldolgozható lesz.

A környezettudatos vásárló azt is mérlegeli egy-egy termékkel kapcsolatban, hogy az mennyire tartós, az egyszer használatos, eldobható dolgokat kerüli. Sajnos egyre kevesebb olyan árucikket gyártanak, amely hosszú ideig képes igényeinket szolgálni. A gyártók úgy készítik el termékeiket, hogy az néhány évnél, esetleg évtizednél tovább ne legyen használható. Egy mosógép vagy hűtőszekrény körülbelül 10-15 év használat után felmondja a szolgálatot. A gyártó cég ennyi időt ad, hogy aztán a vevő kénytelen legyen egy újabb modellt vásárolni. A nagyobb értékű használati cikkek esetében érdemes a bevált minőségű, drágább, de szervizhálózattal rendelkező terméket vásárolni az olcsóbb, rossz áru helyett. A javíthatóság szintén fontos szempont egy termék környezetbarát mivoltának eldöntésénél.

Az eddig számba vett szempontok - egyszerűség, tartósság, javíthatóság, származási hely - nem elegendőek ahhoz, hogy velük pontosan meghatározható legyen az, hogy egy fogyasztási cikk környezetbarát, vagy sem. Még ha nagyon nagy odafigyeléssel választunk, akkor is előfordulhat, hogy mellé nyúlunk. A valódi megoldást az állandó eljárással, pontos méréseken alapuló vizsgálatok adhatják. Eddig egyetlen ilyen módszert, az életútelemzést dolgozták ki a szakemberek. Ez a "bölcsőtől a koporsóig", az alapanyagoktól a hulladékká válásig követi nyomon a termék sorsát. Megvizsgálják, hogy milyen alapanyagokból készül az áru, ezek honnan származnak, és milyen eljárással állítják elő őket. Azt is figyelembe veszik, hogy mekkora távolságból és hogyan szállítják a terméket, illetve a hozzávaló alapanyagokat. A továbbiakban a gyártás során felhasznált energiafelhasználást mérik és azt, hogy az milyen környezetszennyezéssel jár, keletkezik-e káros melléktermék. Végül a hasznos élettartamot és a újrahasznosíthatóságot veszik figyelembe.

A módszer meglehetősen pontos, de korántsem tökéletes, minthogy hiányoznak a nemzetközileg elismert szabványok és már nagyon ritkák azok az árucikkek, amelyeket csak hazai összetevőkből készítenek el. Hátránya még, hogy nagyon idő- és munkaigényes, ezért nagyon kevés terméken végezték el.

Sok fogyasztási cikken találhatók a gyártó által a csomagolásra nyomott különféle, a környezetbarátság bizonyítását hivatott jelképek. Ezek általában levelek, fák, amelyek mögött néha semmiféle környezetkímélő megoldás nem található. A három kanyarodó nyílból álló jelzés is csupán az újrahasznosíthatóságot jelenti. Magyarországon a cédrussal és biotermékeken található piros-zöld szegfűvel ellátott árukat érdemes keresni.

forrás: sulinet.hu

A sör és a tej csomagolásának életútelemzése (Németország)

A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal 1995-ben publikálta a sör és a tej csomagolására vonatkozó életútelemzés eredményeit. Mindkét terméknél három csomagolóeszközt vizsgáltak: a sörnél az újrahasználható üvegpalackot, eldobható üvegpalackot, illetve fémdobozokat; a tejnél az újrahasználható üvegpalackot, zacskót és eldobható papír (társított) dobozt.

A sör esetében az újrahasználható palack (a rendes visszaváltható sörösüveg) egyértelműen jobb eredményt mutatott, mint az eldobható változatok: a bádogdoboz, az alumíniumdoboz és az eldobható üvegpalack. Még akkor is ilyen eredményt kaptak, amikor a számítások során használt előfeltételeket úgy változtatták meg, hogy az eldobható csomagolásnak kedvezzen. (Ilyenkor szokás nagyobb súllyal számításba venni a szállítást és a mosást, amely az újrahasználat során jelentősebb, mint az eldobható változatok esetén.)

A friss tej csomagolására vonatkozó eredmények árnyaltabb képet mutattak. Bár az ökológiai összehasonlításban az újrahasználható palack jobb helyezést ért el, mint az eldobható papírdoboz, az újrahasználható palack és a zacskó azonos értéket mutattak. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az újrahasználható palack előnye a nagyobb szállítási távolság esetén csekélyebb.

Az eredmények értékelése után dr. Angela Merkel, az akkori szövetségi környezetvédelmi miniszter a következő politikai következtetésre jutott: "Továbbra is indokolt az italgyártásban az újrahasználható csomagolástechnikai rendszerek védelme és bővítése. Ez egyértelműen igaz a sörre, kisebb mértékben a tejre. A tanulmány azonban azt is bemutatja, hogy a szélsőséges, 'fekete-fehér' ábrázolás nem tartható fenn az eldobható és az újrahasználható italcsomagolás terén."

Tetra