Horvátország kicsit olyan, mint egy idegen nyelv. Minél több időt szánunk rá, annál jobban rádöbbenünk, hogy mennyi mindent nem ismerünk még belőle. Az idén a közeli Isztria egyik kevésbé ismert sarkára csodálkoztunk rá. Tapasztalatok, árak,

A horvátok nem üvegzsebeznek: autópályákat építenek

Tipikus város az Isztrián

Az Isztriával eddig úgy voltunk, miként az gyakran megesik a szomszédos településekkel is. Ahhoz messze van, hogy csak úgy véletlenül beessünk, ha viszont utazásról van szó, számos egyéb alternatíva akad. Azért nem teljesen igaz a hasonlat. Az Isztria mellett a nagy sós vízen kívül leginkább mégiscsak az szólt, hogy néhány órán belül elérhető, ami a rendelkezésre álló szűkösebb büdzsét és időlimitet figyelembe véve egyáltalán nem elhanyagolandó szempont. Sőt.

Habár a határőrség közleménye óva intett, hogy nyári csúcsidőben a lendvai-lendavai magyar-szlovén-horvát határátkelőt használjuk, mi a rövidebb út miatt mégis kockáztatunk, és mint kiderül, jól tettük. Szombat reggel 7 óra tájban gyakorlatilag várakozás nélkül jutunk át a határokon, s kisebb kavircolás után valahol Varasd (Varazdin) környékén csípjük meg az új autópályát.

Amiről mindjárt az jut eszünkbe, hogy a horvátok szépen rátették a kést a Balaton nyakára. Nem lacafacáztak sokat politikai szlogenekkel, Széchenyi meg Európa Tervekkel, üvegzsebprogramokkal, egyszerűen felvettek egy valagnyi hitelt, beizzították a dózereket meg az úthengereket, s néhány év alatt megszórták az egész országot autópályákkal. Pedig némileg drágábbnak és komplikáltabbnak tűnik sziklákat farigcsálni és áthidalni, mint az Alföldön vagy a Balaton mellett a sarat kaparni. Igaz, a horvátok egyelőre nem tökölnek pihenőkkel meg benzinkutakkal, így nem árt még felhajtás előtt betankolni a hasba és a járgányba. Viszont megállók hiányában annyival is gyorsabbak vagyunk. (Autópálya díjak: Varasd-Zágráb 23 kuna, Zágráb-Rijeka 56 kuna.)

Bár az Isztria felé közeledve az autópálya még nem száz százalékosan kész - több helyen az alagutaknak, hidaknak csak egyik irányú sávja - a szembemenő forgalom már mindenhol le van választva, így nyugodtan lehet 100 km/óra feletti átlaggal számolni. A tervek szerint 2008-ig egészen Dubrovnikig viszik a hálózatot, s nem kételkedünk benne, hogy meglesz. Az autópályák nagyfőnökét épp a minap rúgták ki, mert két hetet csúszott egy szakasz átadása.

Rijeka (Fiume), Opatija (Abbázia)

Ha Magyarországról közelítünk, szinte biztos, hogy Rijekánál (Fiume) érjük el az Isztriai-félszigetet. A viharos történelmű, számtalan korábbi gazdát magáénak tudható 170 ezres város – Zágráb és Split után - a harmadik legnagyobb horvát település. Első pillantásra csalódás: a századfordulós hangulat helyett ipari épületek, daruk és a szocializmus virágkorából származó toronyházak dominálják a partot. Úgy döntünk, nem állunk meg. A fürdés amúgy is kockázatos, állítólag itt legmocskosabb az Adriai-tenger. Rijeka nem az idegenforgalomból szándékozik megélni: azon dolgozik, hogy a közép-európai térség meghatározó tengeri kikötője legyen.

Opatija (Abbázia)

A néhány kilométerrel odébb levő Opatija (Abbázia) azonban igencsak kellemes helynek tűnik. Kiemelkedő látnivalók nincsenek, de a tiszta víz, a pálmafákkal szegélyezett takaros utcák, a nagyméretű régi villák, a monarchia leheletét árasztó ódivatú szállodák megérnek egy párórás sétát. Az valószínű, nyáron vannak jobb helyek is a környéken, viszont itt a szezonon kívül is el lehet tölteni néhány igencsak szép napot.

És ha már szezonról beszélünk. Mivel eddig csak jóval délebbi partokhoz volt közelebbi szerencsénk, nem olyan egyszerű ráhangolódni az isztriai „hűvösebb” nyárra. Ami azt jelenti, hogy fürdeni ugyan mindennap lehet, de sikerül elkapnunk felhős, szeles napokat, sőt olyan is van, hogy az esti kötelező balkonról való tengerbámulás csak pokróccal bizonyul kellemetesnek. Igaz, vannak napok, mikor a hőmérő higanyszála korrektül jócskán a 30 fok felé kúszik.

alpokalja online nyomán.