Néhány érdekesség a Földközi-tengerről

Módosítás dátuma: 2010. június 18. péntek, 20:01 bekuldte: yeess 2010. május 17. hétfő, 14:34

A Föld egyik legkülönösebb tengere ez, a három kontinens, Európa, Ázsia és Afrika partjai között elnyúló beltenger. Részben mozgalmas földtörténeti múltjához kapcsolódik, hogy több faunaprovincia képviselői, így az atlanti, az arktikus (sarkvidéki-hidegégövi), valamint az indo-pacifikus (trópusi) térségre jellemző fajok keverednek a csak itt fellelhető, másutt nem ismert endemikus fajokkal.

A Földközi-tenger leggyakoribb halfaja a barna korallsügér (Chromis chromis)

Kétsávos kecskedurbincs (Diplodus vulgaris)

Földrajzi értelemben a Földközi-tenger az Atlanti-óceán melléktengere. Ahhoz, hogy megértsük egyedülálló sajátosságait, ismernünk kell kialakulásának rövid történetét.

Úgynevezett ingressziós tenger, azaz a kontinentális lemezek vándorlása, és a földkéreg tektonikus mozgása alakította ki mai medencéjét. Az egykor valamennyi szárazulatot magában foglaló szuperkontinens, a Pángea 200 millió éve elkezdett szétdarabolódni. A mai Észak-Amerikát, Európát, és Ázsiát egybeforrt kontinensként egy, - a mai óceánoktól eltérően -, kelet- nyugati irányba kiterjedő egyenlítői óceán, a Thethys választotta el Gondwanatól, a Dél-Amerikát, Afrikát, az Antarktiszt, Indiát, és Ausztráliát egyesítő másik kontinenstől. A Gondwana feldarabolódása Afrikát és az indiai szubkontinenst észak-keleti irányba tolta, és emiatt mintegy 17 millió éve a Thethys óceán végleg bezáródott. Nyugati medencéje, elveszítve az indo-pacifikus térséggel fennállt összeköttetését, önálló medencévé lett. A modern Földközi-tenger története ekkor kezdődött. Élővilágát eleinte még a Thethysre jellemző indo-pacifikus fajok jellemezték. Az Atlanti-óceánnal fennmaradt egyedüli összeköttetése miatt, a Földközi-tengert egyre nagyobb számban kezdték benépesíteni az atlantikumból bevándorolt fajok. A miocén időszak legvégén, 6-7 millió éve, az ún. messinai krízis idején, Gibraltárnál elzáródott a Földközi-tenger összeköttetése az Atlanti-óceánnal. Az erős párolgás és a vízutánpótlás hiánya miatt a nyugati medence teljesen kiszáradt, és a keleti medence is csak mintegy harmadrészében maradt vízzel borítva. 5millió éve a Gibraltári-szoros ismét megnyílt, és ezzel lényegében kialakult napjaink Földközi-tengere. Mind a mai napig fennmaradtak olyan, a messinai krízist túlélt, és a Thethysből származó paleo-trópusi fajok, amelyek sehol másutt nem fordulnak elő a világon.

A neptun fű (Posidonia oceanica) a szárazföldről a tengerbe visszatelepedett virágos növény,
amely csak a Földközi-tengerben fordul elő

A mediterrán medence teljes vízfelülete 2 millió 966 ezer km². Átlagos vízmélysége 1500 m, kevesebb mint a fele a világóceán 3200 m-es átlagmélységének. Legmélyebb pontját a Jón-tengerben mérték. A Hellén árok 5121 m-es mélységével már-már az óceánok abisszikus régiójára emlékeztet. A Földközi-tenger két nagyobb, (a nyugati és a keleti), valamint öt-hat kisebb részmedencére tagolódik. A nyugati és a keleti medence között több szerkezeti, hidrológiai, valamint az élővilág összetételével kapcsolatos különbség mutatható ki. A nyugati medencében erősebb az atlanti hatás, télen-nyáron alacsonyabb a vízhőmérséklet, és kisebb a sótartalom.

A Földközi-tenger vidékére jellemzőek a vízalatti karsztos üregek

A tenger zártsága miatt nagyon lassú a víz kicserélődése, ezért a Földközi-tenger különösen érzékeny a környezetszennyezésre. A nagyobb medencékben a víztömeg teljes kiegyenlítődése akár 80 évig is eltarthat. Az ár-apály szint alacsony, átlag 20- 60 cm . A legnagyobb dagályszintet a tunéziai Gabes-nél mérték, ahol az a szökőár tetőzésekor a 2 m-t is elérheti. Az észak-adriai térségben szintén jelentős az árapály szint különbsége, amely elérheti az 1 méter 20cm-t. A Földközi-tenger éghajlatát a hosszú forró nyár, és a viszonylag enyhe, csapadékos tél jellemzi. A szubtrópikus, mediterrán jellegű éghajlati öv, a Földközi-tenger éghajlatáról kapta elnevezését. Az intenzív napsütés miatt erős a párolgás. Ezért a Földközi-tenger sótartalma nagyobb, mint az óceánok 35 ezrelékes átlagos sótartalma. A keleti medencében a sótartalom elérheti a 38-39 ezreléket, így a Földközi-tenger a Vörös-tengerhez hasonlóan szuperhalin tengernek minősül. A medence aljzata üledékes, és hiányoznak óceánokra jellemző óceánközépi hátságok. Ettől függetlenül a Földközi-tenger medencéjében számos aktív terület található, az afrikai kéreglemez északi irányba történő vándorlása miatt. Ezt bizonyítja elsősorban a tenger nyugati medencéjét jellemző vulkáni tevékenység (Stromboli, Vezuv, Etna).

Tipikus mediterrán tengerpart

Ha az egysejtűeket nem számítjuk, hozzávetőleg 4400 ismert állatfaj él a Földközi-tenger vizeiben. Becslések szerint a teljes fajszám ennek akár a duplája is lehet. Az élővilág összetétele nagyon érdekes. A csak itt előforduló fajok az összes Földközi-tengeri faj 20%-át alkotják. Az endemikus fajok között több csoport még az egykori, a Földközi-tenger elődjének tekinthető trópusi óceánból, a Thethysből származó, ún. reliktum faj. A reliktum fajok közé sorolható a Földközi-tenger egész területén elterjedt pántrópikus ernyős alga (Acetabularia acetabulum), ugyanúgy, mint például a hét-tíz karral rendelkező változatos tengeri csillag (Coshinasterias tenuispina). A trópikus fajok mellett sarkvidéki eredetű, hidegvízi fajok is előfordulnak a Földközi-tengerben. A jégkorszakban, amikor az arktikus öv határa a mai La-Manche csatorna vonaláig ért, a Gibraltári szoroson át, jó néhány boreális, csak a sarki vizekben honos faj települt be a Földközi-tengerbe. Közülük például jól alkalmazkodott a melegvizes környezethez és mind a mai napig nagy egyedszámban fennmaradt a nagytestű, és a kagylótelepeket pusztító tengeri csillag, az osztrigafarkas (Marthastericus glacialis). A Földközi-tengerben élő állat és növényfajok 2/3-a atlanti eredetű. A Szuezi-csatorna megnyitásával, 17 millió év múltán ismét helyreállt az összeköttetés az indo-pacifikus térséggel. Annak ellenére, hogy a csatornát csak 1869-ben nyitották meg, az eltelt másfél évszázad során 50 trópusi halfaj, több mint 20 algafaj, valamint a sófonalnak (Halopila stipulatea) nevezett virágos növény, és tucatnyi puhatestű telepedett be a Vörös-tengerből a Földközi-tenger keleti medencéjébe. A Mediterránum egyik legnagyobb csigája, az óriás hordócsiga (Tonna galea) szintén a Vörös-tengerből származik. A puhatestűek (Mollusca), azaz a házas és házatlan csigák, kagylók, illetve lábasfejűek, mintegy 800 fajjal, a rákok 650 fajjal, és a tengeri férgek közel 700 fajjal képviseltetik magukat a Földközi-tengerben.

A Földközi-tengerben különösen gazdag a gerinctelen fauna

Annak ellenére, hogy a világtengerekben ismert összes fajból mindössze 3% él a Földközi-tengerben, néhány állatcsoportnak a mediterrán medence a legfontosabb élőhelye. Az ismert tengeri gyűrűsférgek 9%-a, a szivacsok 19%-a, a gerinchúrosok 14%-a, a tapogatókoszorúsoknak pedig több mint az 50%-a él itt. 800 halfaj, köztük 47 cápafaj bizonyítja a Földközi-tenger változatos biodiverzitását. A mediterrán medence északi partvidéke rendkívül tagolt, a meredek, abráziós partok számos szigettel és sziklazátonnyal együtt, változatos élővilágnak otthont adó élőhelyek. Emiatt a Földközi-tengeren sok, búvárkodásra kitűnően alkalmas és érdekes merülőhely található.

Forrás: http://www.marinelife.hu/tartalom/hirek.html#vtkz