Commodore 64

bekuldte: yeess (10) 2010. július 24. szombat, 17:29

A Commodore 64 (C64, CBM 64, néha a vállalat logója után C=64-nek is írják) az 1980-as évek kultikus személyi számítógéptípusa. A Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines 1982 januárjában jelentette be, és szeptemberben adta ki 595 dolláros áron, ami ezért a pénzért addig elérhetetlen grafikai és hangképességeket nyújtott. A konkurenseihez képest agresszív árpolitika eredménye hamarosan árharc lett. Az 1993-ban befejezett gyártásáig eladott 17–25 millió számítógéppel a C64 minden idők legtöbbet eladott számítógépmodellje lett és maradt.

A Commodore a VIC-20 sikere után kezdte el fejleszteni az újabb gépet, amely ideiglenesen a VIC-40 nevet viselte. Ennek fő újdonsága a 64 Kbyte memória és a továbbfejlesztett grafikus chip volt, amely már valóban csak a megjelenítéssel foglakozott. A hangképzést ugyanis másik chip (SID) végezte, amely a maga nemében egyedülálló volt, ugyanis ez volt az első, „home computer”-be épített különálló hangvezérlő.

A C64 1982-ben az év számítógépe lett. Amikor piacra került, valóságos csodának számított. E számítógépet akkoriban cseppet sem csak játékgépnek tartották, hanem sok helyen, Magyarországon kiváltképpen, komoly vállalati alkalmazásokra is használták.

1984-ben mutatták be az „első színes, hordozható” számítógépet az SX-64-et. A bőrönd jellegű berendezésben egy 5"-os színes monitor és egy 1541-es lemezegység kapott helyet. A berendezésben a tápegység is beépített; ezért súlya elérte a 10,5 kg-ot.

1985-ben jelent meg C128, amely az új fejlesztéseken kívül egy „komplett” C64-et is magában rejtett, ezért a korábbi programokat is gond nélkül futatta.

Először érthetően a vállalati szférából szorult ki, az otthoni felhasználók köréből azonban tulajdonképpen máig sem teljesen, mert van aki nosztalgiából máig megtartotta és be-bekapcsolja. Sőt, újabban egyenesen reneszánszát éli e kis gép, oly módon, hogy különböző C-64 emulátorprogramokat készítettek, melyek PC gépeken futva C-64-es virtuális környezetet biztosítanak a felhasználónak, s ezen virtuális gépeken minden valaha e gépre írt program kiválóan fut, s megszólalnak a régi zenék is, nem merülve így feledésbe. A virtuális gépek több lehetőséget nyújtanak, mint az eredetiek, mert „beépítve” tartalmazzák az assembler programozáshoz szükséges „monitorprogramot”; a teljes memóriatartalom lemezre menthető; a programok betöltése gyorsabb és természetesen virtuális meghajtók kezelésére is alkalmasak.

Az emulátorok közül a legnépszerűbb Windows környezetben a CCS64 és a VICE, Linux operációs rendszer alatt pedig szintén a VICE, illetve az X-64.

Készültek PC kiegészítők (csatlakozók, átalakítók); amelyek a megfelelő szoftverekkel a Commodore külső egységeit közvetlenül képesek kezelni.

Specifikáció

* Microprocesszor CPU:
o MOS 6510 vagy MOS 8500 (a 6510/8500 valójában egy módosított 6502 egy integrált 6-bites I/O porttal)
o Órajel: 0.985 MHz (PAL) / 1.023 MHz (NTSC)

* Video hardware: MOS VIC-II MOS 6567/8567 (NTSC) MOS 6569/8569 (PAL)
o Szöveges mód: 40×25, 16 szín
o Grafikus módok: 160×200, 320×200
o 8 hardware sprite

* Hang hardware: MOS Technology 6581/8580 „SID”
o 3 hangcsatorna, ADSR programozható;
o 4 hullámforma: háromszög, fűrészfog, változtatható négyszögjel és zaj
o programozható alul/felül áteresztő és sávszűrő
o Oszcillátor szinkronizáció, gyűrűmoduláció

* RAM:
o 64 KB (65,536 byte) (38K használható BASIC programok számára)
o 0.5 KB szín RAM (1K nybble)

* ROM:
o 20 KB ( KB BASIC 2.0, 8 KB KERNAL, 4 KB karakter generátor két db 2 KB-os kisbetűs/nagybetűs karakter–készlettel )

* I/O Portok:
o Jó minőségű Y/C (S-Video) (8-pin DIN csatlakozóval) chroma/luma kimenettel és hang ki+bemenettel, amivel Commodore monitorhoz volt csatlakoztatható. A legelső NTSC egységeken nem elérhető. A manapság szabványos 4-pin Mini-DIN S-Video csatlakozó akkoriban még nem létezett, de egyszerűen lehet adaptert építeni.
o Kompozit video (egyvezetékes video kimenet a monitor számára az előbb említett 8-pin DIN csatlakozón, és külön RF modulátor antenna kimenethez, ami a TV felé a hangot is közvetíthette)
o 2 darab csavar nélküli DE9M játékvezérlő (Atari 2600 de-facto szabvány, egy digitális joystick és/vagy egy pár paddle támogatására; az egyik csatlakozón light pen lehetőséggel. Később a C64-specifikus egér (ki)használja a paddle tüskéket az egérvezérléshez.
o Cartridge port (ami a 6510 processzor cím- és adatbuszára valamint vezérlőjeleire engedett csatlakozást; memóriabővítésre, program modulokra is használták)
o PET tipusú Datasette (magnó) 300 baud-os interface (kazetta motor/írás/olvasás/érzékelés jelekkel, az áramot a gép biztosította)
o Felhasználói port (TTL szintű RS-232 jelek modemekhez stb.; byte-párhuzamos jelek amivel például nyomtatókat lehetett vezérelni; 17 logikai jel, 7 GND, 9V AC)
o Soros busz (az IEEE-488 soros változata, 6-pin DIN csatlakozóval) a CBM nyomtatókhoz és diskekhez (működési elve gyakorlatilag az USB-ben éledt újra)
* Tápegység: 5V DC és 9V AC a külső „áramtégla-monolitból” (műgyantával teljesen kiöntött, elméletileg és gyakorlatilag szerelhetetlen tápegység, noha soha nem ment tönkre), 7-pin DIN anya csatlakozóval.