Az üvegházhatás sémája,működése

bekuldte: yeess 2010. július 03. szombat, 12:08

Az üvegházhatás a légkör hőmegtartó tulajdonsága, mely számos dologtól függ: mindenekelőtt a Nap távolságától, az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjától, illetve az atmoszféra sűrűségétől. Hasonló, de nem azonos folyamat alakul ki jóval kisebb méretekben a fóliasátrakban és az üvegházakban – a nevét is ez utóbbiakról kapta.

Joseph Fourier' fedezte fel 1824-ben, számszerűleg először 1896-ban Svante Arrhenius svéd kémikus vizsgálta. 1998–ban Buenos Airesben 180 ország részvételével ENSZ-konferenciát tartottak az üvegházhatás káros következményeinek csökkentése érdekében.

Folyamata: a Napból az energia rövidhullámú sugárzás formájában érkezik a Földre. A légkörbe lépő sugárzás teljesítménye kb. 1370 watt/négyzetméter. Amíg eljut a földfelszínre ez 324 watt/négyzetméterre csökken. A beérkező energia 30%-a visszaverődik a világűrbe, míg a fennmaradó rész (240 watt/négyzetméter) elnyelődik, melegítve a felszínt. A legnagyobb visszaverődés a sarkokon alakul ki, ahol a felszínt hó és jég borítja, és a napsugarak beesési szöge nagyon alacsony. A felmelegedett felszín felmelegíti a légkört, ahonnan az energia infravörös sugárzás formájában távozik. A Föld által elnyelt és a világűr felé kisugárzott energia évi mérlege nulla. Ha ez nem így lenne, a Föld hőmérséklete szakadatlanul növekedne. Ekkor jön létre az üvegházhatás jelensége. Az üvegházhatású gázok egyfajta falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr közt, visszaverve a „világűrbe szánt” plusz energiát, vagyis melegedést okozva. Összegezve átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a földfelszínről érkező hősugárzást.

forrás: Wikipédia