A Körös-Maros Nemzeti Park

Módosítás dátuma: 2010. augusztus 04. szerda, 23:18 bekuldte: yeess 2010. augusztus 03. kedd, 23:27

A Körös-Maros Nemzeti Park

A Körös-Maros Nemzeti Park, illetve a természetvédelmi kezelését ellátó Igazgatóság hazánk hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. A Nemzeti Park Igazgatóság működési területe 800 000 hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységek Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. Feladata a Nemzeti Park fenntartása és fejlesztése.

A más és más adottságú és sajátosságú tájakon változatos, természeti értékekben gazdag területek maradtak fent. A Körös-Maros közén fekvő Csanádi- és Békési-hát, kedvező talajadottságú területeit. A mezőgazdaság fejlődése következtében napjainkra kimagasló természetvédelmi feladatot jelent a megmaradt természetes növénytársulások, elsősorban a löszgyepek védelme. A hajdani Kis-Sárrét, a Körösök vidéke, a Dévaványai-, Békési- és Csanádi-sík területein tájképi- és természeti értékeiknél fogva nagy kiterjedésű szikes puszták, erdőspuszta- és mocsármaradványok, kaszálók és ligeterdők maradtak fenn. Országosan is kiemelkedő feladat azoknak a növény- és állatfajoknak a védelme, melyek Magyarországon egyedül itt tenyésznek vagy állományuk jelentős része a Nemzeti Park területén található. A növényvilágból ilyen a bókoló zsálya, az erdélyi hérics. Szintén e táj egyedülálló természeti képéhez tartozik az ősszel tömegesen nyíló vetővirág. A növények mellett az állatok közül is nem egy ritkaság található: a nagy szikibagoly lepkefaj , a dobozi pikkelyes csiga, az atracél cincér, a sztyeplepke, a túzok, mely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi részén él. A Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek - a Kardoskúti Fehértó és a Biharugrai halastavak - vizes élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős.

A nemzeti park egyik alapvető feladata, hogy a gondjaira bízott értékeket bemutassa az érdeklődők számára, hiszen a természet ismerete és tisztelete nélkül a megőrzés érdekében tett erőfeszítések nem nyerhetik el a társadalom széles rétegeinek támogatását. E célból látogatóközpontok és tanösvények várják az érdeklődő természetbarátokat.

(a fokozottan védett dobozi pikkelyes csiga) (túzok)

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság védett természeti területei

I. Dénesmajori Csigáserdő Természetvédelmi Terület
A Fekete-Körös hullámterében elhelyezkedő 5,1 hektár füzes (Salicetum) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A területen 12 csigafajt mutattak ki. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti csiga (Chilostoma banatica) előfordulása. A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Magyar területre a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat. A védett területen még számos, az Alföldön ritka, hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható.

II. Szarvasi Arborétum Természetvédelmi Terület

A Szarvasi Arborétum és sorsa összefonódott alkotói és ezek családjának történetével. A múlt század elején Szarvas és Békésszentandrás környékét még a szabályozatlan Körösök meg-megújuló áradásai uralták, mikor Bolza József gróf (1782-1862) felesége, Batthyány Anna grófnő megkezdte Szarvason a mai Anna-liget fásítását. Leányágon továbböröklődött az Anna-ligeti park és az 1908-ban épült kastély. A kastély ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak ad otthont.
Legkisebb fiuk Bolza Péter Tiszakürtön épített kúriát és parkot, amely napjainkban a Tiszakürti Arborétum néven ismert. Ötödik gyermekük Bolza Pál (1861-1947) a szarvasi kastélyt és birtokot örökölte, valamint nagybátyjától Bolza Józseftől a mai arborétum területén levő ligetet és fás legelőt. A Körösök szabályozása után Bolza Pál itt kezdte meg a nagyobb arányú fatelepítéseket. Az Arborétum világhírűvé válása az ő nevéhez fűződik. Élete utolsó éveiben féltve őrzött gyűjteményét, mely életművét is jelentette egyben, a magyar államnak ajánlotta fel. Napjainkban hazánk egyik legnagyobb és legjelentősebb élőfagyűjteményének számít.

A Szarvasi Arborétum ma öt fás növénygyűjteményt gondoz 82 ha területen. Az országosan védett területen három látogatható rész található: a Bolza Pál alapította "Pepi-kert", az 1951-ben a parkhoz csatolt ún. Mitrowssky-kert és az ún. konyhakerti rész. A "Pepi-kerthez" északon kapcsolódik a gyűjtemény másik felét kitevő, nem látogatható parkerdő és a törzsültetvény, valamint a faiskola.

A fás növénygyűjteményben közel 1.600 fa- és cserjefaj, illetve -fajta és fajtaváltozat található. Ebből 1.200 a lomblevelűek száma (1.100 lombhullató, 100 örökzöld), 400 a fenyőféléké, zömmel örökzöldek, mindössze 7 a tűhullató fajok száma. Az Arborétum alapvető értékei, a fák és a cserjék mellett 250 honos és 52 telepített lágyszárú növényfaj és 211 kalapos gomba található a területen. Közel 100-ra tehető a madárfajok száma.

Az Arborétum fő feladata a növényállomány megőrzése, mint országos génbank, a tudományos kutatás, az oktatás, és a közművelődés.

III. Szarvasi Történelmi Emlékpark Természetvédelmi Terület

A természetvédelmi terület célja, hogy méltó módon megőrizze a történelmi Magyarország középpontjában emelt emlékmű és környezetének (a Holt-Körös kapcsolódó parti szakasza), kultúr- és természettörténeti egységét. A régi Magyarország mértani középpontját Mihálfi József (1838-1891) a Szarvasi Gimnázium egykori tanára határozta meg és a szarvasi un. Kreszan-féle szélmalmot jelölte így ki. Az egykori szélmalmot a századfordulón lebontották, helyét egy malomkővel jelölték meg. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el.